Pedagógus-házaspárként nyugdíjba menetelünk időszakában meghánytuk-vetettük lehetőségeinket. Arra jutottunk, hogy a jubileumi jutalmunkból és megtakarított pénzünkből egy napelem-rendszerbe BEFEKTETÜNK. Egyrészt az energia-árak kiszámíthatatlansága miatt, másrészt ha valamelyikünk egyedül marad, egy nyugdíjból a magunk két kezével felépített családi házunkat fenntartani már rizikós, harmadrészt úgy gondoltuk, a megújuló energia használata környezetvédelmi gesztus is gyermekeink, unokáink élhető jövőjéért.
Három napelemes céggel is tárgyaltunk, kértünk ajánlatot. Számos különbség volt, de mindegyik biztosított arról, hogy legalább 10 évig a szerződésben szereplő éves szaldós elszámolás marad érvényben, s addig a beruházásunk – 2 millió Ft – lényegében megtérül a villanyszámla elmaradásából. A nagyobb rendszert, amivel már fűtésben is gondolkodhattunk volna, a három fázisra való átállás miatt minimum 5 millió Ft-ra taksálták, arról lemondtunk. Mivel ketten élünk a háztartásunkban, így semmilyen állami vagy egyéb támogatásra nem voltunk jogosultak, a 2 millió Ft-ot a nettó, adózott jövedelmünkből fizettük ki, miután az egyik céggel megegyeztünk. Ők pár hónap múlva felszerelték a 2,4 kW/h kapacitású rendszert. (A napelemtáblák kapacitása 3,1 kW/h, de az inverter csak 2.4 kW/h-t tud, a kétfázisú rendszer nem bír el nagyobbat.) A szolgáltató – nem kapkodta el – 2022. októberében bekötötte a hálózatra, azóta minden probléma nélkül működik. Az éves elszámolást novemberben várjuk.
Megjegyzem, felmértük, hogy ha ezt a pénzt pl. állampapírba fektetjük, vélhetően jobban járunk anyagilag, de a fentebb említett okok miatt így döntöttünk.
Leírtam már máshol is, hogy engem nem az anyagi része aggasztana a havi szaldós változtatásnak, hanem a jog pofátlan, cinikus sárba tiprása háborít fel.
