Kezdjük egy egyszerű kérdéssel: Miért kellett 8 829 magyar napelemes családot 2024 végéig átnyomni a sokkal rosszabb bruttó elszámolásba, miközben minden szakmai érv az ellenkezőjét mondta?
Komolyan: kinek volt ez életbevágóan fontos?
Most pedig itt az „új” nagy ötlet: adjunk nekik pályázatot energiatárolóra, és majd mindenki boldog lesz.
Hát… nem lesz boldog mindenki.
A valóság ennél jóval egyszerűbb – és kellemetlenebb.
A 2024 tavaszi hírekben már belengették a pályázatot (vélhetően kampányhangulatban).
A jelentős tiltakozás miatt 2024-ben ebből nem lett semmi.
Csakhogy ez a verzió pont annyira megoldás, mint ragtapasz egy törött lábra.
Mert mit ér egy akkuprogram ott, ahol:
- 10–12 éves inverterek vannak,
- amelyeket nem is lehet rendesen akkuval bővíteni,
- és amelyek néha már a garanciaidőt is túlélve termelnek tovább.
Ha már pénzt költünk (a mi pénzünket, adófizetői forintokat!), akkor minimum okos inverter + energiatároló kombóra együtt lenne értelmes költeni. De ezt valahogy senki nem meri kimondani.
És akkor jön a fekete leves.
A MAVIR szerint:
- 2025 végére 15 131 db háztartási HMKE lesz bruttóban (lejár a 10. éve a telepítéstől számítva),
- 2026 végére 20 401 db lesz.
Ez már egy kisebb városnyi ember. Tényleg mindenkinek dobálni kéne a pénzt?
Miközben a legegyszerűbb megoldás ordít: visszaadni az éves szaldót.
Ennyi. Semmi bűvészkedés, semmi drága pályázat, semmi hazárdjáték az inverterekkel, energiatárolókkal. Korrekt és gyors. Ráadásul olcsóbb.
De valamiért úgy tűnik, Magyarországon mindig a legdrágább, legbonyolultabb, leglassabb megoldást választjuk. S ehhez még az AB is asszisztál!
Talán mert úgy „szebb”? Vagy mert így senki sem kérdezi meg, hogy mi értelme az egésznek?
A pályázat buktatóiról még nem is beszéltünk:
- az akkut tűzvédelmi okokból nem teheted akárhová,
- ha a régi kiviteleződ megszűnt, az új szerelőnek teljes felelősséget kell vállalnia a rendszeredért, ha hozzányúl az akku telepítése közben,
- ami miatt előbb felülvizsgálni kell a teljes rendszert,
- amit nem fizet ki a pályázat,
- és a végén a potenciális pályázók háromnegyede simán kiszáll.
A kivitelezők többségét pedig már a gondolattól is leveri a hideg veríték:
egy újabb nehezen elszámolható állami program? Ugyan már.
A legviccesebb (vagy legszomorúbb?) rész:
Valaki tényleg azt gondolja, hogy a magyar napelemesek csak úgy, önszorgalomból nem gondolkodnának el a bruttó elszámolás választásán akkor, ha lenne hozzá modern inverter + akku és korrekt elszámolási rendszer?
Miért kell mindent csak kényszerrel, parancsszóval, kapkodással intézni?
És miért nem kérdezik meg a szakmai szervezeteket?
Tényleg ennyire nagy luxus lenne pár órát rászánni arra, hogy valaki olyannal beszéljenek, aki nem csak papíron ért hozzá?
A végén az emberben megfogalmazódik a gyanú:
Ez a hír tényleg a napelemesekről szól… vagy inkább a választási osztogatásról?
Mert ha az utóbbi, akkor legalább ne nézzenek minket madárnak.